Menni vagy maradni?

A város ahol élek, hajdan patinás magyar nagyváros, mára szlovákiai megyeszékhely, ahol a magyarok aránya 5% alá csökkent. Ahol az elmúlt években a magyar szervezetek több szobrot és emléktáblát avattak, mint ahány elsőst sikerült beíratni az egyetlen magyar iskolába. Ahol úgy lehet megkülönböztetni a magyarországi turistát az őshonos magyartól, hogy a magyarországi nem fél közterületen hangosan magyarul beszélni. A városban ahol élek néhány éve felállítottak egy Márai szobrot, de csak az író olvashatatlan aláírása van a talapzaton, mert nem merték ráírni, hogy kit ábrázol.

A városban ahol élek a többség utál minket, mi utáljuk a többséget. Ahogy rohamosan fogy a konc mi már egymást is egyre jobban utáljuk. Nyelvi gettóba kényszerítettük magunkat, saját iskolával, színházzal, kocsmával. A gettóból nem tudunk kitörni és ahogy fogyunk, egyre nagyobb a pánik, gyűlölet, düh, reménytelenség. Legyünk őszinték, mi akik ittmaradtunk, már csak a 2. és 3. osztályú anyag vagyunk. A java Londonban, New Yorkban, Prágában és Budapesten él.

Lehet magunkat ámítani, de az az igazság, hogy 50 éven belül elfogy a gyerek az iskolából, elfogynak az intézményeink, és egy elnyújtott vergődés után, lassan eltűnünk ebből a városból (országból).

De addig még sok ember fog lelkileg belerogyni a kilátástalan helyzetbe. Ezért szeretném, ha ezt végre őszintén megbeszélnénk, mi magyarok, kisemberek egymás közt (politikusainkat gondosan kihagyva az egészből). Úgy látom hogy létezik ebben a témában egy végzetes elhallgatás, vagy talán álszemérem, a Magyarországon és a nem Magyarországon született magyarok között.

A magyarországiak nem merik nekünk azt mondani, hogy hagyjátok ott az egészet és települjetek át, mert azt hiszik, hogy mi mindenáron itt akarunk maradni és megsértődnénk, ha ezt mondanák. Mi pedig nem merjük azt kérni, hogy had települhessünk át valamilyen önkéntes de szervezett formában Magyarországra, mert tartunk a (munkahelyeiket féltő) emberek elutasító magatartásától.

Pedig az elmúlt 25 évben 600 ezerrel csökkent Magyarország lakossága. Nem lenne ésszerűbb velünk pótolni a kiesést mint közel- keleti menekültekkel? Nem is beszélve arról, hogyha áttelepülnénk, akkor nem kellene minket támogatni, Magyarországon fogyasztanánk, adóznánk, végre a külpolitika is tehetné a dolgát, nem csak a szomszédálmokkal való torzsalkodás foglalná le az erejét. Rossz nézni, ahogyan a Magyar Állam saját pénzén újít fel a szomszédos országokban, templomokat, iskolákat, színházakat és ez néhány évtizeden belül mind az adott ország vagyonát fogja képezni. Egyszerűen Magyarország kivérezteti magát a szomszédai meg röhögve nézik. Ha fájdalmas akkor is ki kell mondani, mi túszok vagyunk, akikkel sakkban lehet tartani és fékezni lehet Magyarországot. Nem lenne ésszerűbb egy 20 éves kifutású programban mindenkit áttelepíteni, és közösen egy prosperáló, erős, büszke Magyarországot építeni?